Mese a Mikulásról Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja – mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig. Csengõje a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan. Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra – Elolvadna palotája. Megriadna és tova – Röpítené fagylova, A helyén meg, idenézz csak, Sírdogálna ezer jégcsap. Ne lesd meg a Mikulást, Hadd suhogjon a palást, Jöjjön, jöjjön láthatatlan Éjszakában és havakban. Táncolj, örülj, énekelj, Mint kerengõ hópehely. Csengõjüket fenyõk rázzák, Telis-teli cipõd, csizmád.