Adél a szőke copfos kislány 10 éves volt, mikor a karácsony minden részletével tisztában lett. Ezen a karácsonyon Ő is részt vehetett minden munkálatban, így mire a karácsonyfa díszítésére került a sor már jócskán el is fáradt. Egy ideig adogatta szüleinek a díszeket, miket alaposan szemügyre vett és megcsodálta némelyik ragyogását. Voltak kedvencei, melyek eddig Adél minden karácsonyán jelen voltak. A szaloncukrok adogatása már nem nyújtott akkora élvezetet Adél számára, így csendesen beült egy hatalmas fotelba és onnan nézte szüleit, ahogy a fát tovább díszítették. Adél szerette volna kivárni a végét, de szempillái egyre nehezebbekké váltak, míg végül álomba szenderült.

Adél becsukott szemmel is a készülő karácsonyfát látta, de valami más, és valami titokzatos volt a fán. A díszek, melyeket még nem is oly rég a kezében tarthatott, lágyan himbálództak a fán. Adél valami neszeket is hallott, de egy hangot teljesen tisztán felismert, a csengő hangját, ami akkor nem ércesen csilingelő, hanem olyan kétségbe esetten csengő volt. Adél hallani is vélte, hogy mint mond:

-Ó, jaj! Ó, jaj!

-Mi a baj? Miért jajgatsz?- kérdezte a szomszéd ágon lógó hópehely.

-Ó jaj! Elgörbült a nyelvem, s így nem tudok tisztán fényesen csengeni!

-Neem!- kérdezte a hópehely.

-Nem! Kellene valaki, aki kitudná egyengetni! Ó, de ki ért ehhez?

-Hm, hát ez nagy gond, mert mi mindannyian szeretjük, mikor énekelsz!

-De így nem lehet énekelni, szépen csengeni!- s a  csengő már majdnem sírt, mikor hópehely,       megint hozzá szólt

-Figyel ide csengő, innen a harmadik ágon van a hintaló,

ő biztos tudja mit is lehetne tenni!

-Ő? Ő, miért is tudná?

-Hát, mert te fémből vagy, s a hintaló lábán is fém cipők

vannak, hátha tudja- s rögtön meg is szólította a hintalovat.

-Hahó, hintaló!- a hintaló először nem tudta ki szólítja, majd az ízgő-mozgó hópelyhet látva rögtön tudta, hogy csak is ő lehet.

-Mit akarsz!

-A csengőnek elferdült a nyelve, nem tudod ki tudná megjavítani, hogy estére szépen csengjen?

-Miért, ő nem tudja kinyújtani?

-Csengő! Te nem tudod kinyújtani a nyelved? Ezt kérdezi a hintaló!

-De kitudom nyújtani, de attól még ferde marad.

-Óh, te szegény!- így már ketten sajnálták a csengőt, s egyszer csak a hintaló eszébe jutott, hogy a hóember a szomszédja esetleg tudja ki is segíthetne a csengőnek.

-Hóember! Pszt, hóember!

-Tessék!

-A csengőnek elferdült a nyelve és nem tud majd este csengetni, nem tudod ki segíthetne rajta?

-Aha!- s a hóember, hogy lássa melyik is az a csengő, nyújtogatni kezdte a nyakát- Hát talán a kis ember a fa másik oldalán.

-Szent ég! A másik oldalon! –esett kétségbe a hópehely.- De hát, oda, de hogyan?

            Nagy- nagy sustorgás támadt a díszek között, míg a kisemberig is eljutott a szegény csengő esete. A kisember mindenhez értett, de nem tudta hol keresse a csengőt

-Hahó csengő, merre vagy?- kiáltotta a kisember a fa túlsó oldala felé.

-Itt! Itt, fentről a harmadik elágazás harmadik hajtásán!

-Huhh, az nagyon magasan van!

            A díszek, megint suttogásba fogtak, s mindegyik a  támogatásáról biztosította a kisembert. Mivel rengeteg dísz volt a fán, minden ágon volt, aki segítette egy következő ágacska felé. Először a kéményseprő tartotta a létráját, majd egy angyalka segített felhúzódnia a következőre, majd az arany girlandon tudott viszonylag sokat haladni a csengő felé, mire nagy nehezen elérte.

-Oh, jaj! Oh, jaj!- sóhajtozott csengő, még akkor is.

-Szóval te vagy a beteg csengő?

-Nem vagyok beteg, csak ferde a nyelvem, s így nem szólok szépen!

-Mutasd ide, hadd nézzem!- a kis ember bebújt a csengő alá és igen hangosan kalapálgatott, amit a többi dísz igen nagy rosszallással fogadott, míg nem egyszer csak hallani vélték a csengő kristálytiszta csengését. A kisembernek köszönetet mondott a csengő a már újból szépen csengő hangján, s csak csilingelt és csak csilingelt.

Adél csilingelésre ébredt, mert apukája bizony már javában rázta a karácsonyi csengőt, hogy kezdhessék az ünneplést.

-Hát mégis szépen szól?- kiáltotta Adél, de rögtön tudta is, hogy amire Ő gondolt, az csak egy kedves álom volt, s mosolyogva nézte végig a díszeket a szép nagy karácsonyfán.