Életéhez számos csoda és legenda fűződik. A legismertebb: a megajándékozott három leány története. Egy elszegényedett patarai nemesember sehogy sem tudta adósságait kifizetni. Nemcsak három lánya hozományát költötte el, de a betevő falatra sem maradt pénze. Miklós egy éjszaka titokban a házukhoz lopódzott, s a félig nyitott ablakon egy zacskó aranyat dobott be a szobába, a legidősebb testvér számára. Ezt még kétszer megismételte, hogy a másik két lány hozománya is összegyűljön, és tisztességgel férjhez tudjanak menni.

Egész életét a szeretet, a gyerekeken, embereken való segítés, velük való törődés jellemezte. Szent Miklós püspök a jótékony cselekedetek főpásztora volt.

Miklós, az egyik legtiszteltebb szent, aki a történelem folyamán védőszentje lett Oroszországnak, Görögországnak és Szicíliának, valamint a gabonakereskedők, pékek, borkereskedők, ügyvédek, patikusok, halászok patrónusává vált az idők során.

Az európai népeknél a Mikulást kezdetben hosszú ősz szakállú, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Angliában a XVII. sz. óta jelenítik meg, Amerikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével. Az idők során a ruházata is megváltozott, nem igazán hasonlít hajdani névadójára, a szentéletű Miklós püspökre. Az ajándékozás hagyománya és Szent Miklós emléke azonban máig megmaradt.

A gyerekek december 5-én este izgatottan tisztítják ki kiscipőjüket, csizmácskáikat és kihelyezik azokat az ablakba. Süteményt és tejecskét készítenek a Mikulásnak. Hallgatóznak, fülelnek, hogy hallják-e a nagyszakállú Télapó csilingelő szánját az éjszakában. Másnap, december 6-án reggel, ajándékok, édességek várják az ablakban az aprónépet.

A Télapó, amikor nem ajándékokat osztogat, a finn Lappföldön lakik, aprócska manókkal, és rénszarvas szánon közlekedik, tartja a legenda.