Karácsonykor angyalok szállnak át a városok felett, belesnek a kéményeken és  az  ablakokon.  Hópelyheken  utaznak  és gomolygó felhőkön. Aranyszínű a hajuk, piros az arcuk és fehér habos a ruhájuk.    Sok-sok  angyalka  repül,  ilyenkor  már  kora délután elindulnak távoli, mesés  lakóhelyükről,  hogy karácsony titkokkal teli, varázslatos éjszakáján megérkezzenek  az  emberekhez.  Vannak  olyan angyalkák, akik az ajándékokat hozzák  a  gyerekeknek,  mások  egyszerűen csak a vidámságot és a szeretetet hozzák.  Mialatt  ők  fenn  röpködnek  az  égben,  az  emberek  házaikban  a karácsonyi  vacsorához  készülődnek, vagy áhitattal állják körül a fenyőfát. Sok  család  van,  ahol  nem  telik  pulykasültre  és  kalácsra, az angyalok beröppennek  ezekhez  a  családokhoz,  és szeretettel erősítik meg az emberi sziveket. Ezért érzi mindenki karácsony estéjén a nyugalmat és a békességet.    Sok  ember  van, aki egyedül ünnepel, gyertyát gyújt és csillagszórót, és szomorúan  gondol  szeretteire,  akik  messze  kerültek  tőle.  A karácsonyi angyalkák hozzájuk is elmennek, és egy pillanatra legalább örömet és mosolyt varázsolnak a magányos emberek arcára.    Ha  karácsony  estéjén  megzörren  az  ablakotok  vagy  befütyül a szél a kéményeteken,  gondoljatok a karácsonyi angyalkákra, mert biztosan ők járnak közöttetek.  Legyetek  ti  magatok  is  olyanok,  mint az angyalok, vigyetek boldogságot nagyszüleiteknek, családotoknak.    A szeretethez és békességhez néha nagyon kevés kell. Gondoljatok erre, ha kavarognak a karácsonyi hópelyhek, de akkor se feledjétek ezt, ha majd meleg nyár lesz!